Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1470 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 1441-1470
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Cabulea, Vasile

2003. április folyamán

A papok és szerzetesek mellett a parlament, a köztársasági elnök, a kormány, az akadémia, a bukaresti egyetem, a Kovászna és a Hargita megyei prefektúra képviselői, román polgármesterek, román kulturális szövetségek és alapítványok vezetői részvételével márc. 22-én tartott tanácskozáson bemutatták Ioan Lacatusu, Vasile Lechintan és Violeta Patrunjel Romanii din Covasna si Harghita. Istorie. Biserica. Scoala. Cultura. (Kovásznai és hargitai románok. Történelem. Egyház. Iskola. Művelődés) című kötetét, amely a püspökség Grai Romanesc kiadójánál jelent meg, Ioan Selejan püspök támogatásával. A 750 oldalas könyv a Kovászna és Hargita megyében élő románok kontinuitását és szenvedéseit hangsúlyozza. A tanácskozáson foglalkoztak a két megyében élő románok problémáival: javasolták képviseletüket a képviselőházban és a szenátusban; az ország közigazgatási felosztása tekintetében az állami hatóságokhoz fordultak Hargita, Kovászna és Maros megyék etnikai alapú elkülönülésének megakadályozásáért; a román államtól fokozott anyagi támogatást kértek a kis parókiák számára; a kormány és a parlament segítségét igényelték a román nyelvű kiadványok megjelentetéséhez; megfelelő területet kértek szabadtéri néprajzi múzeum kialakításához. /Megbeszélés a kovászna-hargitai ortodox püspökségen. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 13./

0. július 13.

Nem engedünk az egységes Székelyföldből – Közvita Bálványoson Románia regionális felosztásáról
„A mai találkozó után meggyőződésem, találunk egy olyan megoldást, amely minden fél számára kielégítő és a legkevesebb feszültség árán megvalósítható” – nyilatkozta tegnap Bálványoson Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a Románia regionális átszervezéséről tartott közvitán.
Majd minden hozzászólásában elismételte: döntés még nem született, de Románia modernizációja, fejlődése miatt szükséges az átalakítás, és azon igyekeznek, hogy minden itt élő számára biztosíthasson az állam „egy minimális civilizációs szintet”. Nem maradt előtte titokban az itt élők véleménye sem, s bár a házigazda megyei önkormányzat Bálványosra „rejtette” a közmeghallgatást, legalább kétszázan megjelentek. A Kovászna, Maros és Hargita megyéből érkezett politikusok, polgármesterek, önkormányzati képviselők – pártállástól függetlenül – megfogalmazták, a székelység bármilyen törvényes eszközzel megvédi szülőföldje egységét.
Székely zászlók fogadták
Székely zászlókkal díszített falvakon áthajtva érkezett csütörtök este Liviu Dragnea Bálványosra, Oltszemen, Málnáson, Mikóújfaluban és Bükszádon több mint kétszáz lobogót tűztek ki házaikra a helyiek, hogy jelezzék a miniszterelnök-helyettesnek: Székelyföldön jár. Tömeges megnyilvánulásra a helyszín nem adott lehetőséget, de mint-egy tucatnyian – az EMNP, SZNT, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői – felsorakoztak a konferenciaterem bejárata előtt, felirataik négy nyelven hirdették a bukaresti vendégnek: Székelyföld egységes régió! A bejárat előtt hatalmas székely zászlóval álló bélafalvi Boldizsár Bélával szót is váltott Dragnea, „Nem akarjuk, hogy szétdarabolják Székelyföldet” – mondotta Boldizsár, mire érkezett a miniszterelnök-helyettes szellemesnek szánt válasza: „majd Teleormanhoz csatoljuk”. „Azt meg végképp nem akarjuk, ott túl sok az analfabéta, most jöttek ki a statisztikák” – replikázott Boldizsár Béla.
S mintha ez adta volna meg a hangot, a teremben oldott, nyílt, sokszor kemény véleményeket megfogalmazó párbeszéd zajlott. A beszélgetés moderátora, Vasile Dâncu, a közmeghallgatás, az általuk kezdeményezett közvita lényegére hívta fel a figyelmet: helyben akarnak tájékozódni, az itt élők véleményére kíváncsiak, hogy „ne a Bukarestben politizáló magyarok hozzák meg a döntést a Bukarestben politizáló románokkal”. Itt most döntések nem születnek, és ez nem egy politikai összecsapás, hanem lehetőség egymás véleményének, álláspontjának megismerésére. Megértették a Bálványosra vezető nagyon rossz út üzenetét is, és meggyőződése, ha korábban megtörtént volna a regionális átszervezés, ez az út nem így nézne ki – mondotta.
Erős medve, ravasz róka
Házigazdaként Tamás Sándor Székelyföldet mutatta be, kivetített képekkel illusztrálva, hogy tájainkon a medve is otthon érzi magát, jó a levegő, ez a borvizek hazája, egy régió, amelyet szorgalmas emberek laknak. Egy újabb központosítás tanúi vagyunk, s közben azért kell rettegnünk, hogy ravasz szándékkal (egy róka jelent meg a kivetítőn) fel akarják számolni megyéinket. Ajándékként székely népviseletbe öltözött babákat, szilvapálinkát és egy, a három magyar megyét jelképező kerámiaedényt adott át Liviu Dragneának.
A róka–medve hasonlat nem hagyta nyugodni a vendégeket, Dâncu azonnal közbeszúrta: a medve lehet erősebb, de a mesékben a ravasz róka gyakran legyőzi, és Dragnea is ezzel indította felszólalását (miután magyarul is elmondta: Jó napot!), ő régi vadász, sok rókát lelőtt, kevésnek sikerült őt legyőznie. Hogy oldja a hangulatot, egy előző este hallott történetet is elmondott: a Konstancáról Bálványosra üdülni érkezett vendégek férfitagjait késő estig hiába várták haza asszonyaik, s végül az egyik feleség az erkélyen helyezkedett el urát lesve. Egyszer rettenetesen kiabálni kezd: medve, medve... mire rászól az egyik helybeli: asszonyom, ha én Konstancára utazom, nem állok ki a teraszra kiabálni, hogy hajó, hajó... Populista szándékbemutató
Liviu Dragnea bő negyven percben ismertette a kormány szándékait, prezentációja első fele a decentralizáció fontosságáról szólt, arról, mennyire fontos, hogy a döntéshozatal Bukarestből helyi szintre kerüljön. Jóformán ki sem ejtette azt a szót, hogy régió, megyékről, helyi önkormányzatokról szólt, populista közhelyeket sorakoztatott fel arról, miként akarják megkönnyíteni az emberek számára az ügyintézést, több hatalmat adni a helyi választottaknak (nem véletlenül, a teremben főleg polgármesterek, helyi és megyei választottak kaptak helyet). Térképeket mutatott be, nyilakkal színesítve, igazolandó nyolcmegyés elképzelésük létjogosultságát, ám ezek az ábrák azt sugallták, holnap a ma elmondottak ellenkezőjét is bizonyítani lehet velük. Kevés konkrétumot, de annál több jó szándékot igyekezett tükrözni.
Székelyföld régiót akarunk
A székelyföldi magyarság álláspontját Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ismertette: sok mindenben közös az elképzelésünk, decentralizációt akarunk mi is, az ország modernizálását, a jelenlegi „szklerózisos rendszer” felszámolását – mondotta. Felidézte, hogy a sokak által „nem létezőnek” nevezett Székelyföld „nem létező” lakói harcoltak annak idején Mihai Viteazul mellett, s róluk is szól a Gyulafehérvári Nyilatkozat, amely szerint „az új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak”.
Vázolta a fejlesztési régiók eddigi működésére vonatkozó adatokat: a lakosság 70 százaléka vesztese lett ennek a megoldásnak, és konkrét számokkal oszlatta szét azt a mítoszt, hogy Székelyföld a legszegényebb megyék közé tartozna. Bemutatta azt is, ha a Közép Régió hat megyéje ebben a felállásban marad, akkor a három székely megye jelentős összegeket veszít az európai alapokból, külön régióban lakosonként 170 euróval több jutna nekik (összesen 180 millió euró), mint a Közép Régióba tartozva, ahol továbbra is mindent lefölöz Szeben, Brassó, Fehér megye. Decentralizációt akarunk, Kovászna, Maros és Hargita megyéből álló fejlesztési régiót, Marosvásárhely központtal, harmadik lépésként pedig azt, hogy ez a régió közigazgatási státuszt nyerjen – hangsúlyozta Antal Árpád, és szavait a terem hosszas vastapssal jutalmazta.
Határozott vélemények
A bemutatók után a párbeszéd következett, aki szólni akart, megtehette, Vasile Dâncu mindenkinek megadta a lehetőséget. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere a távol eső régióközpontok okozta nehézségekre hívta fel a figyelmet, s kimondta kere-ken, mi itt, Székelyföldön nem akarunk még egy fölénk rendelt közigazgatási szintet, azt szeretnénk, ha saját dolgainkról mi dönthetnénk. Péter János, az SZNT alelnöke átadta Izsák Balázs elnök nyílt levelét, amelynek legfontosabb részleteit kicsit később Kulcsár-Terza József fel is olvasta. Nem sokat köntörfalazott Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei elnöke: mi székelyek vagyunk, nem románok, nem akarunk egyebet, mint ami más európai kisebbségeket is megillet, és ezért minden törvényes eszközzel harcolni fogunk, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben folyamatosan átvertek, becsaptak bennünket.
Klárik László, az RMDSZ háromszéki szenátora arra hívta fel Dragnea figyelmét, hogy decentralizációról beszél, de egyelőre semmit nem tudni arról, melyik minisztérium milyen hatásköröket hajlandó átadni. A Néppárt háromszéki elnöke, Benedek Erika pedig annak is hangot adott, hogy nemcsak önálló régiót, de autonóm Székelyföldet akarnak az itt élők, és átadta a pártja regionális elképzeléseit tartalmazó dokumentumot. A magyar fiatalok álláspontját Demeter Ferenc tolmácsolta.
Hol vannak a román lányok?
Szót kaptak a románság képviselői is: egy marosvásárhelyi ügyvéd, egyetemi tanár azt magyarázta el, hogy azért képviselte a prefektúrát a Hargita megyei zászló elleni perben, mert a románság jelképei nem kaptak helyet a lobogón, majd hosszasan fejtegette, nem akarnak egy, a sztálinista Magyar Autonóm Tartomány-szerű képződményben élni. Politikai döntésre van szükség, de a kormánynak figyelnie kell arra, meddig megy el a kompromisszumokkal – figyelmeztette a miniszterelnök-helyettest. Ioan Lăcătuşu azt részletezte, milyen nehéz a románok helyzete Székelyföldön, mennyire nem kapnak támogatást a mindenkori kormányoktól, s panaszát megfejelte azzal is, hogy lám, itt a vendégeket fogadó lányok között sincs egyetlen román népviseletű. Dragnea erre csak annyit mondott: miért nem hoztak egy román lányt, biztos nem akadályozta volna meg senki. Lăcătuşu sértetten távozott a teremből.
Kinek jó és kinek rossz?
A felszólalásokra Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tette fel a pontot: le kell végre számolni azzal a tévhittel, hogy ami jó Székelyföldnek, az rossz Romániának, és ami rossz Székelyföldnek, az jó az országnak. A normális együttélés jelképeként felkérte Ioan Lăcătuşut, hogy ősszel együtt látogassanak el óvodákba, ahol ő románul olvasna fel Creangă-meséket, Lăcătuşu pedig magyarul tolmácsolhatná Benedek Elek történeteit. „Ez lenne a normális együttélés, egymás tisztelete” – mondotta – „s akkor megszűnnének azok a problémák, amelyek 1921 óta meghatározták életünket”. Ő is nyíltan kijelentette: autonómiát akar Székelyföldnek, ezt nem titkolja, s felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét a regionális nyelvek fontosságára: egy térségben, ahol jelentős nemzeti közösség él, nyelvének hivatalossá kell válnia, azonos rangúvá az állam nyelvével. A hozzászólások sorát a házigazda polgármester Daragus Attila zárta, ő is a rossz útra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nem kihasználhatóak a térség rendkívüli adottságai.
Dragnea és Dâncu egyaránt elégedetten nyilatkozott a lezajlott eszmecseréről, igyekeztek megnyugtatni az itt élő románokat, hogy az ő álláspontjukat is figyelembe veszik, s felhívták a magyarság képviselőinek figyelmét: ha annyira jó az, amit akarnak, erről meg kell győzniük az itteni román közösséget is. „Azt szeretném, ha Grama képviselő úr jönne az önök javaslatának támogatójaként Bukarestbe, és őt Lăcătuşu úr kísérné” – mondotta Dragnea. A sajtótájékoztatón már sok újdonság nem hangzott el, a miniszterelnök-helyettes megkerülte az etnikai régióra, autonómiára vonatkozó kérdéseket, meglepő talán csak az a kijelentése volt, hogy meggyőződése, őszre, mire elkészül a regionális felosztás tervezete, kialakul az az álláspont, amely minden felet kielégít. Lapunk kérdésére, hogy miért dugták el a vitát Bálványosra, hisz mindenütt a megyeközpontok adtak ennek helyet, csak mosolygott, maga sem érti, ezt Tamás Sándorék szervezték ilyenformán, bizonyára azt akarták, hogy végigjöjjön ezen az úton. Egyébként megígérte, lesz pénz a felújítására.
Zászlótörvényt is ígért
Liviu Dragnea bejelentette: a kormány elé terjeszt egy jogszabálytervezetet, amely törvényes lehetőséget teremt a helyi hatóságok számára saját zászló elfogadására. „Egy alapvető elv, hogy a saját zászlót ki lehessen tűzni közintézményekre, polgármesteri hivatalokra, megyei tanácsokra, illetve a helyi hatóságoknak alárendelt intézményekre”, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, kijelentve, azt akarja, mielőbb „elfogadjuk ezt a jogszabályt, amely szabályozna egy olyan területet, amely megmagyarázhatatlan módon maradt szabályozás nélkül. Így egyfelől megteremtené a törvényes lehetőségét annak, hogy a helyi hatóságok saját zászlót fogadjanak el, másfelől néhány minimális szabályt rögzítenénk”, ezek között a zászló méretét, kitűzését említette. Izsák Balázs SZNT-elnök nyílt levele Liviu Dragneának
A Székely Nemzeti Tanács elnöke levele elején a ma is érvényes jogszabályt, az 1968-as 2-es számú törvény 3. cikkelyét idézi, amely értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze – amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.”
Felhívja a figyelmet, hogy e jogszabállyal összhangban jött létre annak idején a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, s most a régiósítás során fel akarják rúgni azokat az elveket, amelyeket még Nicolae Ceauşescu sem mert elvetni. Hivatkozik és részletesen idézi azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyeket Románia is ratifikált, s melyek ugyanezen elvek mellett állnak ki.
Leszögezi, „a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya, és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben!”, s hangsúlyozza: „Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió”. „Végül biztosítom Önt, hogy mi, székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük” – zárja Liviu Dragneának címzett nyílt levelét Izsák Balázs.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

1990. március 25.

A pápa megoldotta a romániai katolikusok több évtizede vajúdó kormányzati válságát, 5 új latin szertartású és 6 görög szertartású katolikus püspököt nevezett ki az egyházmegyék élére. Az egészségi állapota miatt visszavonult dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök helyére Bálint Lajos eddigi segédpüspököt, nagyváradi püspöknek Tempfli Józsefet, szatmári püspöknek Reizer Pált, temesvári püspöknek Sebastian Kräutert, iasi püspöknek Petru Gergelt, bukaresti érseknek Ioan Robut nevezte ki. Üldözésük idején tanúsított állhatatos magatartásukért címzetes érseki címet kapott Boros Béla és Ioan Chertes görög katolikus püspök. A görög katolikus Fogaras-Gyulafehérvár egyházmegye élére Alexandru Todea mint érsek, a lugosi egyházmegye élére Ioan Ploscaru, a Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye élére Gheorghe Gutiu, a nagyváradi egyházmegye élére Vasile Hossu, a nagybányai egyházmegye élére Lucian Muresan került püspöki rangban. /Köszöntjük új püspökeinket. = Keresztény Szó (Kolozsvár), márc. 25. - 7. sz./

1990. május 4.

Máj. 4-én kezdődött meg Marosvásárhelyen Vatra Romaneasca háromnapos első országos értekezlete. Elfogadták a febr. 5-én kiadott nyilatkozat-programot és az alapszabályzatot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az értekezleten 34 megyei szervezet képviselői jelentek meg. Ceontea elnök mondott beszédet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./ Megjelent Octavian Stanasila oktatási miniszterhelyettes, aki biztosította a jelenlevőket, hogy nem lesz magyar nyelvű felsőoktatás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./ Megválasztották a vezetőséget: elnök Radu Ceontea, alelnökök: Justinian Petrescu és Vasile Rusu. /MTI/

1990. május 19.

Sepsiszentgyörgy központjában, az egykori székely huszárezred parancsnoksági épületében, a Lábasházban van Háromszék levéltára. Itt található Sepsi-, Kézdi-, Orbai és Miklósvárszék anyaga, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy levéltári anyaga. Külön értéke a Csutak Vilmos által összegyűjtött több mint 200 családi levéltár anyaga. Az 1951. jan. 27-i elnöki dekrétummal az állami levéltárak a közoktatási minisztériumi hatáskörből belügyminiszteri jogkörbe kerültek. Sepsiszentgyörgyön 1953-ban hozták létre a rajoni levéltárat. A sepsiszentgyörgyi levéltár szakszerű rendezése dr. Árvai Józsefre /1953. júniusától 1975-ig/ és Csia Ernőre (1953. áprilisától 1990. májusáig) hárult. Itt is elkezdődött a románosítás, 1970-től román levéltárost alkalmaztak. Dr. Árvai József, a levéltár igazgatója elhunyta után román igazgatót neveztek ki. 1986 óta Baicu Vasile Dan az igazgató, aki nem engedte be a magyar kutatókat a levéltárba, még dr. Demény Lajos főkutató vagy Egyed Ákos, a kolozsvári Történettudományi Intézet főkutatója sem tehette be a lábát a levéltárba. A mai napig Baicu Vasile Dan az igazgató és a levéltárak még mindig a belügyhöz tartoznak. Csia Ernő nyugdíjba megy, ezután olyan emberekre marad a székelymagyarság történelmi anyaga, akik nem ismerik a magyar nyelvet. /Kádár Gyula: Kit szolgál Háromszék levéltára? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

1990. december 5.

Tőkés László a balesete miatti gyógykezelés után Magyarországról hazatért Nagyváradra. Ezen a napon megindult ellen a támadás: a parlamentben a Nemzeti Megmentési Front frakcióvezetője, Vasile Vacaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követelt ellene. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

1990. december 12.

A MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ Országos Választmánya nyilatkozatban utasította vissza, hogy az a katonatiszt kezdeményezett bűnvádi eljárást Sütő András ellen, aki tétlenül nézte az író és más személyek ütlegelését, továbbá a szenátusban Vasile Vacaru szenátor követelését, hogy indítsanak bűnvádi eljárást Tőkés László ellen. /A MISZSZ Országos Választmányának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó, dec. 12./ Ugyancsak tiltakozott nyilatkozatban tiltakozott a Sepsi Református Egyházmegye: lelkészértekezletükön elítélték Tőkés László püspökkel kapcsolatban Vasile Vacaru szenátor minősíthetetlen vádaskodását. /Tiltakozás a minősíthetetlen vádaskodás ellen. = Romániai Magyar Szó, dec. 12./

1990. december 18.

Az amerikai kongresszus Emberjogi Bizottságának társelnökei, Tom Lantos és John Porter Iliescu elnöknek írt nyílt levelükben megdöbbenésüket és felháborodásukat fejezték ki amiatt, hogy Vasile Vacaru szenátor, a Nemzeti Megmentési Front szenátusi csoportjának elnöke javaslatot nyújtott be a parlamentnek, arra vonatkozólag, hogy Tőkés László püspök és Sütő András ellen indítsanak bűnvádi eljárást. Mind Tőkés László, mind Sütő András a Kongresszus tagjaival való találkozásuk során szorgalmazták a Románia iránti érdeklődést, és sürgették a demokratikus változások támogatását. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

1990. december 18.

Nemrégiben Borsits László altábornagy, a magyar honvédség vezérkari főnöke meghívására Budapestre látogatott Vasile Ionel vezérezredes, a román hadsereg nagyvezérkari főnöke, megbeszélésük után aláírták a két hadsereg közötti együttműködési megállapodás függelékét. Ez alkalommal Für Lajos honvédelmi miniszter aláírta az egyezményt /dec. 14-én/, majd Bukarestben Victor Stanculescu védelmi miniszter is aláírta, így hatályba lépett a katonai egyezményt írt alá, amely hozzá fog járulni a bizalom növeléséhez. /Magyar-román katonai együttműködési egyezmény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

1991. január 29.

A szenátusban Vasile Ion szenátor, Buzau megyei orvos interpellált, követelve Kincses Előd ügyvéd elleni eljárás megindítását. A szenátor azt állította, hogy Kincses Előd aktívan részt vett az 1990. márciusi eseményekben, nyíltan buzdította a magyar lakosságot erőszakos románellenes cselekményekre. Kincses Előd a felelősségre vonás elől Magyarországra menekült és ott kiadott egy könyvet Marosvásárhely fekete márciusa címmel, melyet a Népszabadság közölt folytatásokban. Másnap Markó Béla szenátor intézett interpellációt, tiltakozva a Front-csoport beadványának uszító hangneme ellen. A sorozatos megfélemlítések miatt ezer és ezer Maros megyei magyar hagyja el lakhelyét és az országot. Bizonyítékok vannak arra, hogy Kincses Előd pozitív szerepet játszott a marosvásárhelyi eseményekben, ennek ellenére többször halállal fenyegették és más magyar nemzetiségűekkel együtt őt is diszkreditálni akarják. Markó Béla kérdést intézett a kormányhoz és a főügyészhez: A marosvásárhelyi jelentésből kitűnik, hogy a rendőrség azonosíthatta volna az igazi vétkeseket, beleértve a rendőrség, a hadsereg egyes tagjait is. Miért mellőzték a Maros megyei RMDSZ által előterjesztett dossziékat? Miért nem vizsgálták ki Ioan Judea ezredes és Ioan Scretiu tartalékos ezredes, volt megyei alelnök és mások szerepét a marosvásárhelyi eseményekben? Miért bízták a vizsgálatot a helyi szervekre, amelyek maguk is szerepet játszottak a történtekben? Ezután Mihail Iurcu szenátor Tőkés László püspök ellen interpellált, kifogásolva, hogy a püspök néhány nap múlva Budapesten, a Várban beszédet fog mondani az erdélyi művészek kiállításának megnyitóján. Miért járult hozzá a kormány ahhoz, hogy újra elhagyja az országot , hátha megint az ország érdekei ellen fog beszélni? Iurcu szenátor a továbbiakban tiltakozott az ellen, hogy Tőkés László könyvét /Temesvár ostroma 1989, Budapest, 1990/ mégis behozták az országba. /Béres Katalin: Három interpelláció a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29., Markó Béla interpellációja: Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./

1991. március 8.

Kincses Előd, a marosvásárhelyi események koronatanúja /akinek távoznia kellett az országból/ összefoglalta a marosvásárhelyi jelentés hiányosságait. A jelentés szerint a pogromoknak szükségszerűen be kellett következniük, mert ez az ár, amit fizetni kellett a demokratizálódásért. Valójában a pogromok a demokratizálódás megakadályozását, a szekuritate visszaállítását célozták. A jelentés nem szól a megyei Nemzeti Megmentési Front jan. 19-i határozatáról: szept. 1-jétől vissza kell állítani a Bolyai Farkas Líceumot magyar, a Papiu Líceumot román intézményként, kijelentve, hogy de jure jan. 19-től mindkét intézményt ilyen jellegűnek nyilvánítják. Ez igazolja, hogy a magyar iskolák visszaállítását Marosvásárhely románjainak többsége helyeselte. Ebből következik, hogy a jogos magyar követelés csak ürügy volt a magyarellenes hangulatkeltésre. A Romániába szállított magyar könyvekkel kapcsolatban elmondható, hogy besszarábiai románoknak százezer számra küldenek román könyveket. A jelentésből kimaradt, hogy a Vatra Romaneasca már februárban elhatározta: márc. 15-ét magyarellenes propagandára kell felhasználni. A márc. 16-i gyógyszertári csatáról a jelentés nem mondja ki, hogy a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának határozata értelmében a város valamennyi gyógyszertárára visszakerült a román mellé a magyar gyógyszertár felirat is. A márc. 19-i eseményekről szóló jelentés nem tartalmazza, hogy a tüntetést, Kincses Előd foglyul ejtését és alelnöki tisztségéről való lemondatását Ion Judea ezredes, a Vatra Romaneasca vezetőségének megbízásából szervezte meg. ? Felvételek igazolják, hogy a román tüntetők a főtéren bevárták a felfegyverzett román parasztok megérkezését, és együtt mentek az RMDSZ-székházhoz. A jelentés elhallhatja, hogy a Maros megyei vezetés felkérte Ion Iliescut, hogy utazzon Marosvásárhelyre, azonban Iliescu azt válaszolta, ilyen feszült helyzetben nem utazik a városba. A jelentés nem említi, hogy Constantin Cojocaru tábornok, Maros megye katonai parancsnoka megtagadta Kincses Elődnek, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa /NEIT/ alelnökének felszólítása teljesítését. Kincses azt követelte, hogy a magyar és román tüntetőket a hadsereg válassza szét, és biztosítsa Marosvásárhely védelmét az esetleges újabb beözönlés ellen. A Maros megyei ügyészség azonosította Csipor Sntal, Gémesi István és Kiss Zoltán gyilkosait, de nem helyezte őket vád alá. Sütő András egyik bántalmazóját is azonosították, de nem gyilkossági kísérletért, hanem csendháborításért vonták felelősségre. Vasile Tira őrnagy, aki irányította Sütő András elleni támadást, Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc szatmári NEIT-vezetők foglyulejtését és lemondatását, még mindig szabadlábon van, a hadsereg állományában. Nem vonták felelősségre Ion Judea ezredest, Ion Seriescu tábornokot, Gheorghe Gambra ezredes rendőrparancsnokot és Constantin Cojocaru tábornokot. /Kincses Előd: A marosvásárhelyi jelentés hiányosságai. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

1991. március 27.

A nyelv az, mely jogot ad egy etnikumnak, hogy egy területet uraljon - mondotta Constantin Andreescu a román képviselőház és szenátus együttes ülésén, amelyen emlékezett meg Románia és Besszarábia egyesülésének 73. évfordulójáról. A képviselők erőteljes hangon tiltakoztak az ellen, hogy ezt a területet kitépték Nagy-Románia testéből. Vasile Diaconu a Kígyó sziget elrablását is sérelmezte. Victor Surdu kijelentette, hogy a Prut és a Dnyeszter közötti terület román föld. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

1991. május 21.

Az RMDSZ törvényhozói máj. 21-én tiltakozásul kivonultak mind a képviselőház, mind szenátus üléséről a tárgyalt törvénytervezetek kisebbségellenes jellege miatt. A szeparatizmusról szóló vitánál Vasile Mois szenátusi alelnök ülésvezetőként vétett az elnök funkció ellen, amikor gúnyosan sorolta, mit akar a magyar kisebbség a szeparatizmussal: enklávét, külön vonatokat, szeparált villamosokat? Verestóy szenátor megpróbált e szerencsétlenül megfogalmazott törvénytervezeten javítani, végül azonban be kellett jelentenie: erre a törvényre szükség van, azonban már a kezdő cikkely a politikai stabilitást a nemzetbiztonság feltételei közé sorolja. A 2. cikkely szerint minden állampolgár kötelessége támogatni a nemzetbiztonsági szolgálatot. A szeparatizmus az a bélyeg, amelyet mindig rá lehet sütni a magyarság önállósulási kísérleteire. Mivel az RMDSZ semmilyen érvelése nem használt, azért az RMDSZ-frakció tiltakozásul kivonult a szenátus üléséről. /Béres Katalin: Miért vonult ki a szenátusból az RMDSZ-frakció? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./ A képviselőházi ülésen Bárányi Ferenc terjesztette elő a háborús veteránok és hadirokkantak segélyezésének jogszabályát, beleértve: vizsgálják meg, miként lehetne a román katonákkal együtt harcoló hajdani magyar katonákat is segélyezni. Erre elítélő nyilatkozatok özöne volt a válasz. Petre Turlea, Mircea Cretu, Dan Capatina hevesen tiltakoztak, bűnösnek nevezte a magyar katonákat. Az RMDSZ nevében Borbély László tiltakozott a magyarság kollektív bűnösségének hangoztatása ellen, hozzátéve: ha ilyen hangnemben folyik a vita, az RMDSZ kivonul az ülésről. Ekkor hangzott el két-három Front-képviselő szájából, hogy "menjetek ki az országból is." A hangnem durva volt, Baciu Severin leteremtette Domokos Gézát, s feltette a kérdést, miként lehet az, hogy a román parlamentben ül. Ekkor Borbély Ernő dühösen kiáltotta: "Szégyellje magát a parlament!" Ezután az RMDSZ képviselői elhagyták az üléstermet. Egyórás szünetet tartottak. Dan Martian képviselőházi elnök elítélte a közbekiáltókat, ugyanakkor Borbély Ernőt is a képviselőház megsértéséért. A magyar képviselők visszatértek, majd a törvényjavaslatot megszavazták, egy kivétellel, András Imre voksolt ellene. A másik, a nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslat újból feltüzelte a kedélyeket. Dorin Staicu képviselő feltette a kérdést Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának, mi történt Berevoiestinél, ahol a Securitate iratait megtalálták. Magureanu szerint munkatársainak régi szekusdossziékat kellett volna elégetniük, de ezt inkább elásták. /Román Győző: Magyarok kimenetele ? Magureanu bejövetele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

1991. május 25.

Vasile Vacaru szenátor interpellációjában hevesen elítélte a Romániai Magyar Szó napilapot, melyben "az aberráció körébe tartozó címek jelennek meg", felmutatta a lap máj. 22-i számát, az egyik címben szerepel: lesz-e nemzetiségi parlamentünk? Vacaru megkérdezte: külön parlamentet akarnak? Verestóy Attila szenátor reagált erre: az RMDSZ dokumentumaiban nem szerepel ez a kifejezés /nemzetiségi parlament/, inkább arról van szó, hogyan nevezzék el a kongresszuson megválasztásra kerülő tanácsot. Nincs szó külön parlamentről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25-26./

1991. szeptember 5.

A Nemzeti Megmentési Front és három támogatója /Román Demokratikus Agrárpárt, Nemzeti Liberális Párt - Fiatal Szárny, Romániai Ökologista Mozgalom/ szept. 5-én a képviselőházban a szélsőbal-és jobboldali erők tevékenységének betiltását kérte. Közleményük a Román Kommunista Párt, a Szocialista Munkapárt és "minden más, ideológiájában vagy tevékenységében kommunista vagy fasiszta eredetű politikai szervezet törvényességének kivizsgálását" indítványozta. A front nem sorolta a szélsőséges erők közé a Vatra Romaneascát. Szabó Károly szenátor a parlamentben az RMDSZ nevében tiltakozott a Vatra Romaneasca által külföldön terjesztett, a magyar kisebbséget befeketítő pamfletje ellen, mert az fasiszta és rasszista jellegű. Radu Ceontea, a Vatra alapítója hamisítványnak nevezte a pamfletet, Vasile Vacaru, a front szenátusi bizottságának elnöke hevesen a Vatra védelmére kelt, a betiltásának a felvetését is elképesztőnek nevezve. /Szabadság (Kolozsvár), szept.6., MTI/

1991. szeptember 25.

Petre Roman a parlamentben elmondott beszédében szóba hozta a magát "emigráns erdélyi kormánynak" nevező csoport budapesti fellépését. A román nagykövet tájékozódott: a magyar kormány jelentéktelennek ítéli meg az ügyet. Petre Roman bejelentése felhördülést váltott ki a parlamentben. Radu Campeanu, a Nemzeti Liberális Párt vezetője elfogadta a magyar külügyminisztériumi nyilatkozatot, hogy ez nevetséges kezdeményezés, Vasile Vacaru szenátor szerint viszont ezt komolyan kell venni, azonban a románság kész testével megvédeni az ország integritását. (Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27, MTI/

1991. október 14.

A képviselőházban és a szenátusban az okt. 14-i ülésen hevesen vádolták az RMDSZ-t: az ország területi egysége ellen tör, el akarja adni az országot. A vitát a tévé is közvetítette. Egyesek a hadsereg beavatkozását kérték Hargita és Kovászna megyében, többen az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelték. A képviselőházi ülésen Petre Turlea képviselő kifejtette: "A magyar irredenták nekikezdtek Erdély Magyarországhoz való csatolását célzó tervük véghezvitelének." Polgárháborút akarnak Erdélyben, állította. Nem maradt el tőle Ioan Gavra, de az ellenzék soraiból is vehemens támadás zúdult az RMDSZ-re, Iulia Leo Minza a hadsereg bevetését is elfogadná. Tokay György RMDSZ-képviselő hajnalban jutott szóhoz a parlamentben és kifejtette, hogy Románia édes hazája minden fiának, az RMDSZ elítél minden merényletet a román nemzeti állam területi integritása ellen. A helyi autonómia nem jelenti az állam szétforgácsolását. A szenátus ülésén elsőként Verestóy Attila kért szót, tisztázta, hogy a székely területi autonómia nem szerencsés kifejezés, ebben nincs szó szeparatista szándékról. Emlékeztetett, hogy ő javasolta a területi szeparatizmus tiltásának szerepeltetését az alkotmányban. A székelyföldi csoportot nem támogatja sem a lakosság, sem az RMDSZ vezetősége. Hiába volt azonban Verestóy felszólalása, egymás után jöttek az elítélő kirohanások. Vasile Vacaru szenátor Iacobescu szenátorral egyetemben Tőkés László ellen fordult, követelve, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ hozza nyilvánosságra a róla szóló információkat, hogy "az egész nép ítélkezhessen". Eljárást követelt Tőkés László ellen, továbbá mindenfajta emlékező ünnepség betiltását. Romulus Vulpescu szenátor az RMDSZ betiltását és bizonyos személyek példás megbüntetését követelte. Nem hiányzott Radu Ceontea sem, aki szerint Ceausescu idején a magyar kisebbség kivételezett helyzetben élt. A következő szónokok már arról beszéltek, hogy a magyarság primitív, az RMDSZ kérjen bocsánatot az elkövetett bűnökért. Gheorghe Dumitrascu a "székely testvérekhez" fordult, akiket a magyarok mindig pajzsul használtak, hangsúlyozta: csak a románok értik meg a székelyeket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

1991. október 17.

Okt. 11-én este 11-kor a borsi határállomáson a vámosok nem engedték tovább a Magyarországról hazaérkező András Imre RMDSZ-képviselőt, mert a New York-i székhelyű Helsinki Watch dokumentumai voltak nála, így Sütő András, Tőkés László, Szőcs Géza beszédei, továbbá a kisebbségi jogokról szóló és a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról szóló írások. A vámosok szerint államellenes nyomtatványok behozatala tilos. Összeállíttatták vele a behozott anyagok listáját, majd reggel mégis megengedték, hogy - mivel képviselő - behozhatja az anyagokat. András Imre nyilatkozott minderről a Romániai Magyar Szónak. Azt mondta a határon, készítsenek listát arról, milyen anyagokat nem lehet behozni Romániába, erre azonban nem voltak hajlandók. Megmutatta képviselői igazolványát, azonban a határőrség ezredese ezt összegyűrte és a falhoz állíttatta András Imrét. Megjelent a Vatra jelvényét viselő két ember és Vasile Ionel Hodea képviselő is, akik szintén kérdezgették őt a dokumentumokról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

1991. október 24.

A román parlament két háza okt. 24-én vitatta meg az ún. elüldözött románokról szóló jelentést, amelyet okt. 17-én olvastak fel. A tendenciózus jelentés a két megye lakosságát gyakorlatilag kollektív bűnösként igyekszik beállítani. Radu Ceontea szenátor, a Vatra egyik vezetője a rendőrség "létének érezhetővé válását" követelt. Ceontea kiállt a szekusok /Securitate/ mellett, védelmébe vette őket, mint hazafiakat. Felolvasta Radu Tinu, a Temes megyei szeku helyettes parancsnokának a börtönben írt, Tőkés László elleni levelét, felkiáltva: "A vétlenek börtönben élnek, a vétkesek pedig kint vannak!" A szocdem csoport nevében Vasile Radulescu követelte az RMDSZ-vezetők elítélését, a magyarok ünnepségeinek betiltását, a hadsereg bevetését, a magyarok számára a határok lezárását. Az ülésen szót kaphatott az RMDSZ is, de ezt az ülést nem közvetítette a televízió, csak késő éjszaka adott összefoglalót. Tokay György, az RMDSZ parlamenti csoportjának alelnöke felszólalásában figyelmeztetett: itt nemcsak az RMDSZ-szel való leszámolásról van szó, hanem a másként gondolkodással való leszámolással is. Ion Diacinescu parasztpárti képviselő szerint "Erdély román marad, de meg kell adni a nemzetiségeknek is a jogokat." Ioan Gavra RNEP-képviselő megfenyegette az RMDSZ-es honatyákat: nemcsak azokat ítéli el a törvényszék, akik elűzték a románokat, hanem azokat is, akik őket védelmükbe veszik. Gavra 18 pontos javaslattal állt elő, ezek között szerepelt a "románellenes és soviniszta" egyesületek betiltása, az utóbbi években létrehozott magyar iskolák felszámolása, a magyar ünnepek betiltása, a fegyverek összegyűjtése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26-27./ Szőcs Géza szenátor elmondta: a jelentésre jellemző, hogy két nemzetről, a magyarról és a székelyről szól. Az elüldözöttek listáján a legtöbb milicista és szekus. Több nevet többször is feltüntettek. Az egész akció RMDSZ-ellenes, egyben merénylet a demokrácia ellen. /Román Győző: Jelentéstételtől a börtönlevél felolvasásáig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26-27./ Szőcs Géza, az RMDSZ politikai alelnöke elmondta az MTI-nek, hogy az RMDSZ 1500 oldalas dokumentumot gyűjtöttek össze, amely mondatról mondatra cáfolja a jelentést. Meg kellett volna várni, hogy elkészüljön az RMDSZ saját jelentése és csak azután lett volna helyes megtartani a parlamenti vitát. Csak egy példa az RMDSZ jelentéséből: az úgymond elüldözött 120 személyből több mint 70 belügyi tiszt vagy tiszthelyettes volt. /MTI/

1991. október 28.

A parlament okt. 28-i ülésén az RMDSZ képviselői konkrét érvekkel, adatokkal cáfolták a vádaskodásokat a Hargita és Kovászna megyéből állítólag elüldözött románokról készített jelentés folyatódó vitájában. Amint megszólalt egy RMDSZ-képviselő, a többiek verték az asztalt, kiabáltak, alig hagyták szóhoz jutni. A román képviselők indulatosan támadták a magyar kisebbséget, például Gheorghe Dumitrascu: "Kossuth a román nemzet gyilkosa, olyan mint Eichmann Izraelnek." Agatha Nicolau: "A magyarokat nem érdekli az általuk ortodox templomok felé dobott kő íve." Romulus Vulpescu: "Vezessék be a katonai diktatúrát két megyében, számolják fel a magyar tévét." Ioan Bogdan "A magyar kisebbség viselkedjen úgy, ahogy kell." Dumitru Pop: "A magyarok tele vannak nemesi gőggel." Dan Carpatina /Román Nemzeti Egységpárt/ képviselő a magyarok románellenességét a kiegyezésig vezeti vissza, innen vezet az út szerinte a Magyar Autonóm Tartományig és ez erőszakos cselekedtek formájában máig húzódik. A képviselő erőszakos elmagyarosításról is beszélt. Mircea Cretu /RNEP/-képviselő szerint a bécsi döntés után a románságot súlyos sérelmek érték, ha teret engednének, akkor ez most is bekövetkezne, csak egy új Hitler kell hozzá. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor a bekiabálások közben adatokkal, dokumentumokkal cáfolta a jelentést. Markó Béla RMDSZ-szenátor válaszolt Mihai Teodorescu azon kijelentésére, hogy nem létezik egyetlen magyar sem, akit etnikai okokból bántalmaztak volna. Tiltakozik Maros megye lakossága nevében, mondta, tiltakozik Sütő András nevében, aki 1990. márc. 19-én egy gyilkossági kísérlet nyomán elvesztette egyik szemét, a ludasi állomáson bántalmazott magyar gyermekek nevében, a Görgény völgyében megvert magyar értelmiségiek nevében, a lista nagyon hosszú, nem akarja folytatni, nehogy izgatással vádolják. Romulus Vulpescu író-szenátor nagy tapsot aratott magyarellenes kirohanásaival, általános pusztítást kívánt elrendelni mindennel szemben, ami a romániai magyar szellemiséghez, identitáshoz tartozik. Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor kimondta, hogy a jelentés meghamisítja a valóságot. A többi magyar képviselő is cáfolta a jelentés alaptalan vádaskodását. Pop Dumitru elsősorban Tőkés László és Szőcs Géza ellen intézett dühödt kirohanást. Az ülésről Román Győző és Béres Katalin tudósított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./ Amint a Vasile Mois, a szenátus egyik alelnöke kijelentette, hogy a "román méltóság ellen követtek el gyilkossági merényletet Erdély összes megyéjében", Romulus Vulpescu szenátor a rádió és televízió magyar adásának megszüntetését követelte, amivel nagy tapsot aratott. Javasolta a két megye kétnyelvű helységneveinek betiltását és szorgalmazta, hogy a kétnyelvűséget sehol, semmilyen formában ne engedélyezzék. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke javasolta a jelentés külföldi terjesztését. Ez a jelentés önmagát vádolja, a benne foglalt gondolkodásmódot, ezzel lejáratják Romániát. A katonai közigazgatásra és a magyar adás eltörlésére vonatkozó javaslat ma már Dél-Afrikában sem fordulhat elő. /MTI/

1991. november 5.

Maros megyében Vasile Urdea prefektus kinevezése óta nem folytatott semmiféle párbeszédet a helybeli politikai alakulatok képviselőivel, így az RMDSZ-szel sem, amelyik a választáson elnyerte a szavazatok felét. Bármit kértek az RMDSZ-képviselők, annak ellenkezőjét cselekedte a prefektus. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

1991. november 11.

A bukaresti tévében Vasile Mois, a szenátus alelnöke kijelentette, hogy Romániában az összes kisebbségek közül egyedül a magyarokkal van baj, a többiekkel tökéletes az összhang. Budapest ne szóljon bele a magyar kisebbséget érintő kérdésekbe, mert az román belügy. Javasolta az alkotmány bővítését azzal, hogy Romániának kötelessége gondoskodni a határain kívül élő románokról. - Magyarországon elmagyarosították a románság százezreit.

1992. február 12.

A parlament két házának együttes ülésén elfogadta a Hargita-Kovászna jelentést. Ioan Gavra egységpárti képviselő a rá jellemző agresszív hangon beszélt. Javasolta: foglalják határozatba, a parlament kérje a hatóságoktól, vizsgálják ki a magyar szélsőséges csoportok románellenes cselekedeteit, az elüldözöttek pedig részesüljenek kárpótlásban. Vasile Mois, a szenátus alelnöke azt követelte, hogy a parlament ne csak tudomásul vegye a jelentést, hanem foglaljon állsát ebben a kérdésben. Lépjn az igazságszolgáltatás is. Az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Tokay György kifejtette, hogy ez a jelentés alkotmányellenes, diszkriminatív. A jelentés nem más, mint nem ellenőrzött vélemények tömege. Vasile Vacaru szanátor kérte a hozzászólások felfüggesztését és a határozati javaslat megszavazását. Kérését elfogadták. Az RMDSZ ellenszavazata mellé tartózkodással és ellenszavazattal a liberális és parasztpártiak is felsorakoztak. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök a történtekről kifejtette: a megbeszéléseken ő végig hangoztatta, hogy enek a határozatnak nincs semmiféle jogosultsága. /Béres Katalin: A Har-Kov jelentés epilógusa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15-16./ Az RMDSZ parlamenti csoportja közleményben tiltakozott ezen határozat ellen, mert ebben a magyarságot kollektív bűnösként akarják a vádlottak padjára ültetni. Diszkriminatív az a döntés, hogy csak két megyére terjedt ki a vizsgálat. Tiltakoztak továbbá azért, mert többségi határozattal megakadályozták az RMDSZ ellenvéleményének a parlament elé terjesztését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1992. február 21.

A szenátusban Vasile Vacaru szenátor újból kirohant Tőkés László püspök ellen, megkérdezve, milyen minőségben ad interjúkat külföldi lapoknak, milyen alapon avatkozik Románia politikai életébe, meddig lehet még tűrni "az ő Messiás-Sátán ügyleteit, buzdításait törvényeink lábbal tiprására." Meddig tűrik a román nép elleni durva támadásokat? - tette fel a kérdést. Romulus Vulpescu szenátor megjegyezte: még tavaly figyelmeztetett, hogy Tőkés László polgárháborút szít az országban, de nem hallgattak rá. Gheorghe Dumitrascu szintén felszólalt, az ország függetlensége jegyében tiltakozott az ellen, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Csíkszeredán távoktatást kezdett. /Béres Katalin: A szenátusban "napirendi pont". Tőkés László, Gödöllő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1992. március 30.

Új párt, a Nemzeti Megmentési Front-December 22 Párt jelentette be alapító szándékát Bukarestben. Vasile Vacaru, a Nemzeti Megmentési Front szenátusi csoportjának elnöke kivált eddigi pártjából, a Frontból és ennek az új, Iliescu elnököt támogató csoportnak az egyik alapítója lett. /Pesti Hírlap, ápr. 1./

1992. május 22.

Vasile Mois szenátusi alelnök vezetésével román parlamenti küldöttség járt Törökországban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23-24./

1992. május 27.

Kállai László volt az első, aki romániai magyar újságíróként eljutott Strasbourgba, az Európa Tanács épületébe. Vasile Mois szenátor meg is jegyezte: "Már ide is bepofátlankodtok? Hát nem elég nektek Bukarest?" Az Európa Tanács egyik angol képviselője elcsodálkozott, hogy Romániában magyarok is élnek, méghozzá kétmillióan. Ő úgy tudta, hogy Románia egységes nemzetállam. /Kállai László: Vagyunk vagy nem vagyunk? = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 27./

1992. május 30.

Vasile Ghetau, az Országos Statisztikai Bizottság népszámlálási osztályának vezérigazgatója sajtóértekezleten ismertette az idei népszámlálás előzetes adatait: Románia 22 760 449 fős összlakosságából 1 620 199 magyar nemzetiségű /7,1 %/, tehát az előző, 1977-es népszámlálás óta 94 ezerrel, 5,5 %-kal csökkent a magyarság lélekszáma. Ghetau még az 1977-es népszámlást is hitelesnek mondta. A nemzetiségek közül csökkent a németek /359 ezerről 119 ezerre/, a szerbek lélekszáma, nőtt az ukránoké, oroszoké, törököké és tatároké, legnagyobb mértékben a cigányoké /227 ezerről 410 ezerre/. A magyar kisebbség Hargita /84,6 %/ és Kovászna /75,2 %/ megyében van többségben, jelentős arányban élnek még Maros /41,3 %/, Szatmár /35,0 %/, Bihar /28,5 %/ és Szilágy /23,7 %/ megyében. Az országban a római katolikusok száma 1 114 000, a reformátusoké 801 557, az unitáriusoké 76 333, a lutheránusoké és evangélikusoké 39 ezer, illetve 21 ezer. Románia lakosságának 86,8 %-a ortodox, a románság aránya 89,4 %. /Csökkent a romániai magyarság száma. = Magyar Hírlap, máj. 30./ Nádudvary György, a Kovászna megyei Statisztikai Hivatal aligazgatója elmondta, hogy az RMDSZ helyi, területi szervei felülvizsgálhatják a népszámlálási adatokat. Az adatok feldolgozása még tart. A magyarság kimutatott 1,6 milliós lélekszámát ő is kevésnek tartja. /Botos László: Román népszámlálás. = Új Magyarország, jún. 1./

1992. június 5.

A Romania Mare szélsőséges, fasiszta, nacionalista lap kétéves fennállását ünnepelte. Ebből az alkalomból köszöntötték a hetilapot - többek között - a szenátus elnöke, Alexandru Barladeanu és alelnöke, Vasile Mois, továbbá a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke, Iosif Constantin Dragan. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

1992. június 6.

Kétéves a szélsőbal hetilapja, a Romania Mare. A lap a kisebbségeket támadta. A hetilap példányszáma 700 ezerről 70 ezerre csökkent. A Romania Mare nyíltan sürgette egyes RMDSZ-vezetők azonnali kiutasítását az országból, nemzeti gárda felállítását és katonai adminisztráció bevezetését Kovászna és Hargita megyében. A kétéves hetilapot köszöntötték többek között Alexandru Barladeanu, a szenátus elnöke, Vasile Mois, a szenátus alelnöke, Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke, Victor Surdu, a Román Demokrata Agrárpárt elnöke és Ion Suceava rendőr altábornagy. /Domokos Péter: Dicstelen évforduló. Kétéves a Romania Mare. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 1441-1470




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998